Sajnos az ünnepek alatt, és az újév hajnalán eléggé el voltunk foglalva, de mostantól kapjátok a koncertbeszámolókat. (Már azok, akik a Rolling Stone-ban nem olvasták volna).

Első koncertünk egyből rendhagyó lett. Alapvetően úgy terveztük, hogy a Nyugati téri aluljáróban lesz, de a nagy érdeklődésre való tekintettel változtattunk a tervünkön, és az együttes egy mozgó metróval ment körbe, a 3-es metró vonalán (Természetesen a vonalat teljes egészében lezárták), és így a vonal összes megállóhelyén epekedve váró szurkolósereg nagy örömére mindenki számára látható közelségbe kerültünk. Sajnos kicsit késve érkeztünk a Nyugati aluljáró backstage-ébe, ráadásul még le kellett pacsiznunk a "sztárvendégekkel" (Barack Obama, Diego Maradona, Michael Jordan, meg pár még náluk is jelentéktelenebb sportolóval, íróval, politikussal meg mittomén még kikkel), így a koncert is elcsúszott egy fél órával. Addigra sikerült bepakolni Dr.Bimbafand 4 kamionnyi hangcuccát a Szovjet metrókocsiba, és Mc Nyál is elkésett, mert nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen fel egetrengető dudáira.

Ameddig a közönség várt, Kicsi Beton, a Fan Club vezetője ingyen pólókat és CD-ket osztott, valamint az együttes terveiről mesélt a várakozó, az összvonalon összesen 87 200 000 lelket számláló közönségnek, és minden szavát kitörő tapsvihar és éljenzés fogadta, csak néhol zúdult fel egy-két "Húzzá má', hol a banda?" meg "Ki kérdezett?".

Aztán egyszercsak, a semmiből előtűntünk. A metrókocsi kivilágítását 78 millió LED-ből csináltuk, mellé 12 tonnányi füstbombát, vakítógránátot, és egyéb látványtechnikát használtunk fel. Egyből odapörköltünk a közönségnek a Villamos-sal, a közönség úgy üvöltötte a refrént ("Villamos! Villamos!"), hogy a város több pontján a Richter-skála szerinti 7,2 fölötti földrengést észleltek.

A Ferenciek és a Kálvin tér között lett vége a számnak, akkora volt az üdvrivalgás és a taps, hogy be kellett dugnunk a füldugót, hogy ne süketüljünk meg! Ezután Tök kicsit hergelte a közönséget: "Do you want the grandma to be raped?! DO you fuckin' want that oldie piece of shit to be fucked as hell?!"; (Üdvrivalgás, vastaps) "Then here you are, NIGGAZ!"

És belecsaptunk az Égből Pottyant Meseszar-ba. A hatás nem maradt el, a lányok félmeztelenre vetkőztek, csak a melltartójuk maradt fent, az is csak a Galamb-ig. Egy-Két lány és fiú elélvezett a koncert okozta extázisban, egy idősebb néni epliepsziás rohamot kapot, de csurgú habos nyállal is tovább énekelte a Dalt. Utána egy finom zenetechnikai átvitellel (Dr. Bimba megint kitett magért) áttértünk a Galamb híres kezdősorához ("Hey-yo spanok.."), a számot egy kis Freestyle/Improvizációval zártuk, ugyonúgy a Galamb méltán híres főriff motívumára (buncum gáncuba buncakun gánc..), ezt majd később, a DVD kijöttekor extrának megkapjátok. A visszataps előtti utolsó számként a Fing következett, amire már a koncert hevében szétvertük a metró teljes berendezését, Mc Nyál egy szál bugyiban táncolta körbe az egyik kapaszkodót. Bimba is már kezdett a végére érni a 18g-s spanglijának amit koncert elején gyújtott be. Ekkortályt már visszafordultunk, és pl. a Klinkáknál tett második látogatásunk legalább akkora ünneplést váltott ki, mint az első. Körülbelül öt perc vastaps után (Az emberek 96%-ának lemállott a bőr a tenyeréről a koncert alatt a tapsolástól) visszajöttünk, és búcsúzásul elnyomtuk A Outro-t, és egykis felváltott Beatbox-Freestyle-t, ami után még 8 óráig és 42 percig tartott az ünneplése szerény együttesünknek.

Köszönjük mindenkinek, aki eljött, és ahogy ígértük, a becsületkasszából befolyt 49 milliárd forintot a "Dodó madarak megmentéséért" ajánljuk fel. A P-Unit legyen veletek.

Mc Prézli